Keresztelő Szent János ma sok hívő és nem hívő figyelmét felhívja sötét éjszakájának ábrázolásával, mint tipikus emberi és keresztény tapasztalat. Korunk drámai időszakokat élt át, amikor Isten hallgatása vagy távolléte, illetve a háborúk és sok ártatlan elpusztítás formájában megélt csapások lehetővé tették a kifejezés jobb megértését, mivel kollektív tapasztalat jellegét adták neki, és alkalmassá tették nemcsak a lelki út egy szakaszának megjelölésére, hanem az élet valóságának megnevezésére is. (…) A betegség, éhínség, háború, igazságtalanság, magány, az élet értelmének elvesztése, az emberi létezés törékenysége, a bűn fájdalmas tudata, Isten látszólagos távolléte tisztító tapasztalatok a hívők számára, amelyeket a hit éjszakájaként lehet nevezni. (…) „Ő olyan bölcsen és szépen képes a rosszból jót kihozni“ (Spirituális dal 23,5). Végső soron a halál és a feltámadás Krisztusban való titkának valós elvesztése a lényeg.
(II. János Pál, apostoli levél Maestro nella fede, cikk 14; 1990. december 14.)
