A létezés vallási koncepciójának második következménye a szent és a szekuláris terület közötti rés eltüntetése. Ha a vallás a legutolsó elköteleződés állapota, akkor ezt az állapotot nem lehet külön területre korlátozni. Ennek az elköteleződésnek a feltétel nélküli jellege fellépést tartalmaz minden életünk területén, minden térben és minden időben. A világmindenség Isten szentélye. Minden munkanap az Úr napja, minden vacsora az Úr vacsorája, minden munka Isten által ránk bízott feladat végrehajtása, és minden öröm öröm Istenben. Az utolsó elköteleződés jelen van minden korábbi elköteleződésben, és így megszenteli azokat. Lényegében a vallási és a világi területek nem különböznek egymástól. Inkább kölcsönösen tartalmazzák egymást.
(Paul Tillich /1886–1965/, A vallási kultúra elemzésének aspektusai)
