Nagyon szórakoztatott, amikor megtudtam, hogy újra vágyik a szenvedésre. Kérem, Isten szerelmére, hagyjon minket egy kicsit békén, hiszen akkor már nem csak önmagában szenved. Pihenjünk néhány napig. Nagyon jól értem, hogy ez táplálék annak, aki valóban átélte, mert ő megérti, hogy nincs jobb táplálék a lélek számára. Mivel azonban nem tudom, hogy a szenvedés nem terjed-e át másokra is, nem tudok vágyakozni rá. Ezzel azt akarom mondani, hogy szenvedni önmagában vagy éppen azt látni, hogy a közeli hozzátartozóm is szenved, közöttük jelentős különbség van. Ez egy dilemmá, amelyet, ha az Ön tisztessége, látjuk egymást, meg kellene tisztázni. Kérem, kedves Uram, hogy tetszését fejezze ki, hogy tudjuk neki úgy szolgálni, ahogy Ő szeretné.
(Terézia Jézusról, levél Graciánhoz, 1579. április 21.; D 278,8.9,
Vojtěch Kohut munkafordítása)
