Ó,
milyen csodálatosan
hajlik hozzánk atyai jóságod!
Milyen felbecsülhetetlen ez szereteted megnyilvánulása:
Fiadat adtad, hogy megvátsd a szolgát!
Valóban szükséges volt Ádám bűne,
melyet Krisztus eltüntetett halálával.
Ó
boldog bűn,
ami miatt eljött
a Megváltó, oly fenséges és nagy!
Ó
valóban áldott éjszaka,
ez az egy tudta, mikor és
hány órakor támadt fel Krisztus a holtak birodalmából!
Ez az az éjszaka,
amelyről írva van:
„Az éjszaka olyan ragyogó, mint a nap”
és
„Az éjszaka a világosságom minden örömömben”
Így tehát megszentelt ez az éjszaka
elűzi a bűnöket,
lemossa a hibákat,
a bűnösöknek visszaadja ártatlanságukat
és a szomorúaknak örömöt;
elűzi a gyűlöletet,
egységet teremt a szívekben
és megalázza a gonosz hatalmakat.
Ó
valóban áldásos éjszaka,
amely összekötötte a földet az éggel,
az embert Istennel.
(dicséret Exultet; 5.–7. század)
