Az emberek nem eléggé ismerik a Szentlelket, ezért keveset imádkoznak hozzá. Az egyetlen módja az igazi imádságnak iránta az, hogy odaadjuk magunkat neki. Megfog minket, anélkül, hogy mondaná, vezet minket, miközben azt hisszük, hogy egyedül megyünk. Áthatolja életünket, és titokzatos erőként működik benne, még akkor is, ha néha úgy érezzük, hogy életünk kicsinységben, unalomban telik, fáradt, száraz és örömtelen. (…) Ne mondd, hogy nem haladsz a lelki úton, mert nem észleled, hogy haladnál. Legyen az tompa fény, legyen az hideg meleg - fogadd el, amit a Szentlélek küld. Fogadd el az ő módszereit.
(P. Albert Peyriguere /1883–1959/, korrespondencia, levél 1940. május 16.)
