Amikor jónak látja Jézus, hogy szükségünk van a segítségére, meg tudja mutatni nekünk a szeretetét, azáltal, hogy csodálatos módot talál; a nevén és testvérei nevén szólít minket: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, Uram.
Ó, örök Uram, hogyan tudtad elfogadni az ilyen kérést? Miért hallgattál meg minket? Ne engedd, hogy elvakítson a szeretet, amellyel a Fiad viseltetik irántunk, mert Ő minden nap darabokra vághatná magát, csak hogy teljesítse a te akaratodat és dolgozzon a mi üdvösségünkért. Ezt neked kell gondolnod, Uram, mert a te Fiad ezt még csak el sem képzelné. Lehetséges, hogy minden jónkért Őnek kell megfizetnie? Talán azért, mert mindenütt csendben tűr, sosem beszél magáról, és csak értünk közbenjár? Éppen ezért nem kellene-e valakinek megvédenie ezt a nagyon szerető Bárányt?
(Terézia Jézustól, Az út a tökéletességhez XXXIII, 1.4)
