A vágyak, amelyekre túlságosan összpontosítunk, könnyen elrabolják tőlünk azt, akik lennénk és lehetnénk. Azok a vágyak, amelyeket folyamatosan leküzdünk a jelenlegi feladat kedvéért, éppen ellenkezőleg, gazdagítanak minket. Aki nem rendelkezik vágyakkal, szegény. Most csak olyan embereket látok magam körül, akik ragaszkodnak a vágyaikhoz, és ezért semmit nem jelentenek a környezetük számára, süketek és képtelenek szeretni a felebarátot. Szerintem itt is úgy kell élnünk, mintha nem lennének vágyaink és jövőnk, és teljesen olyannak kell lennünk, amilyenek vagyunk. Létezik teljes élet sok nem teljesült vággyal; nagyjából ezt akartam mondani. (…) Másrészt hozzá kell tennem, hogy soha nem hittem annyira, mint most, hogy a vágyaik beteljesítése felé haladunk, és ezért nem szabad a lemondásnak átadnunk magunkat.
(Dietrich Bonhoeffer /1906–1945/, levél a náci börtönből egy barátnak, 1944. március 19.;
idézve Dietrich Bonhoeffer, Ellenállás és alávetés, Levél a börtönből. Kalich 2023)
