A mai napon, amikor Ukrajna ünnepli állami ünnepét, a ukrán függetlenség napját, újból mindenkit arra hívunk, hogy közösen és sürgősen imádkozzon a békéért. Gondolataink középpontjában áll Szent Benedek XV. 1917 augusztusában a háborúzó nemzetek vezetőihez intézett levelének lényeges része:
Ebben a gyötrelmes helyzetben, ilyen súlyos fenyegetés előtt, nem követünk semmilyen konkrét politikai célt, és nem képviseljük a háborúzó felek érdekeit, hanem (…) újból a békére hívunk és sürgősen kérjük azokat, akik a nemzetek sorsát a kezükben tartják. Azért, hogy ne korlátozzuk magunkat csupán általánosságokra, ahogyan azt a körülmények korábban megkívánták, most szeretnénk konkrét és valós javaslatokra áttérni, és felkérni a háborúzó nemzetek kormányait, hogy állapodjanak meg az alábbi pontokban, amelyek alapvető kövei egy igazságos és tartós békének, egyúttal pedig hagyjuk a kormányokra, hogy pontosítsák és kiegészítsék őket.
Elsősorban világosnak kell lennie az alapvető elvnek: a jog erkölcsi ereje felülmúlja a fegyverek anyagi erejét. Ez mindenkit igazságos beleegyezésre kötelez a párhuzamos kölcsönös leszerelés tekintetében, meghatározott normák és garanciák szerint (…). A fegyvereket egy választott bírósági intézménynek kell helyettesítenie, amely a béke érdekében törekszik, mind a megállapított szabályok, mind a nemzetközi ügyek bírósági előterjesztésének elutasítása vagy döntéseinek el nem fogadása esetén alkalmazandó szankciók révén.
Ezáltal bevezetésre kerül a jog uralma, és a közlekedési útvonalak blokádja felszámolásra kerül. A nemzetek valóban szabadon hozzáférhetnek a közös tengerekhez, ami számos konfliktus okát megszüntetheti és új forrásokat nyithat meg a jólét és haladás számára mindenkinek.
A háborús jóvátételekkel kapcsolatban nem látunk más kiutat, mint a teljes és kölcsönös lemondás általános szabályát, amely végső soron a leszerelés hatalmas előnyeivel indokolt, annál is inkább, mert nem fogadható el egy ilyen hatalmas vérontás folytatása csupán gazdasági okokból. Ha egyes esetekben különleges okok gátolnák ezt, azt a jogosság és a törvény szempontjából gondosan mérlegelni kell.
Ezek a békeszerződések és az ezekből származó hatalmas előnyök azonban nem lehetségesek a jelenleg megszállt területek kölcsönös visszaadásának hiányában. (…)
Ezek azok a fő elvek, amelyek alapján szerintünk a jövő nemzeti elrendezéseinek meg kell alapulnia. (…) Ezért terjesztjük elő önöknek, akik ebben a tragikus órában irányítják a harcoló nemzetek sorsát, édes és kedves reménnyel, hogy elfogadják őket, és hogy ezzel mielőbb véget vetnek ennek a borzalmas küzdelemnek, amely minden nappal egyre inkább értelmetlen mészárlásnak tűnik. (…) Tudomásul kell venniük a teremtett Isten és az emberek előtt fennálló szuverenitásukkal kapcsolatos súlyos felelősségüket: döntéseik a családok millióinak békéjét és örömét, fiatal életét, valamint az általuk biztosítani köteles nemzetek boldogságát befolyásolják. Kívánom, hogy az Úr ihletése vezesse azokat a döntéseket, amelyek összhangban állnak a legszentebb akaratával, hogy megérdemeljék kortársaik elismerését, és a történelembe mint a béke alkotói lépjenek be.
Mi pedig sürgősen csatlakozunk imánkhoz és bűnbánatunkhoz mindazokkal, akik a békéért vágynak, és kérjük a Szent Lélek világosságát és útmutatását.
Készült Vatikánban, 1917. augusztus 1-jén
Benedek XV.
(A levél teljes szövege itt található ITT>>>)
