„A világ helye Isten magában áll, ami azt jelenti: az ő háromságos életében, amely a isteni személyek végtelen áramlása egymástól, egymás felé, önmagukba. Folyamatosan aktuális önátadás. (…) Ennek az abszolút szeretet áramlásának belsejében a teremtett világ nem lehet statikus pont. Azok számára, akik kölcsönösen ajándékozzák magukat, a világ üdvözlendő alkalom az adományozásra: a teremtő Atya ajándékozza a világot a megváltó Fiúnak, aki azt „minden ellenség legyőzése után” odahelyezi az Atya lábaihoz, mint a beteljesült birodalmat…
(Hans Urs von Balthasar /1905–1988/, részlet a Keresztény meditálás szövegéből)
