Ó, a szerelem élő lángja,
mely a lelkem mélyén
oka szenvedéseimnek,
te vagy a tű, mely a sebem
felhasítja és gyógyítja.
Jólesően fokozod gyötrelmem,
a merész érintésed felgyújt engem.
Ó, fejezd be már, ha akarod,
hiszen várom, mikor szaggatod
le azt a fátylat, mi elválaszt.
Ó, édes kábulat a vágyban,
ó, reggel ajándékozva,
ó, kéz, mely a halált életté
fordítja, tartozásokat kifizeti,
az éjszakát édesebbé teszi a hajnal.
Milyen szeretettel laksz bennem,
hogyan ébredsz az ölelésemben!
Lassan fűtesz a leheleteddel
gyengeségem, melynek a dicsőségedet adsz.
Az én szerelmem a te szenvedésed…
(szabad fordítás Jan költeményéről, Az élő szerelem lángja)
