Az Isten szeretetének nyilával megsebesített ember vágyik arra, hogy újra belemerüljön a kezdetébe, az Istenébe, ám csak akadályokba ütközik. A szeretet törvényei szerint először meg kell változnia és alkalmassá kell válnia a szeretetre, mielőtt egyesülhetne az Istennel, aki a Szeretet.
Ezért a misztikus saját fájdalmával, aki beleszeretett Istenbe, az is, hogy benne felhalmozódik a szeretet, amely még nem tud szabadon áramlani. Túlzott szeretetben szenved.
Mégsem tudja és nem akarja eloltani ezt a szeretet lángját. Számára nincs visszaút. Minden, amit a teremtésben, az Írásban lát, amit átél, és ami „leírhatatlan”, még inkább lángra lobbantja a benne égő tüzet. Ő maga is próbálja a lehető legjobban lángra lobbantani, mert pontosan ezt vágyik: hogy ez a tűz elégesse őt, hogy a szeretet által megégetve legyen, vagy hogy gyógyulást találjon szeretett Istene jelenlétében. A szív megnyílik, és úgy tűnik, hogy felrobban a túlzott szeretettől, a vágy egyre fokozódik, hogy elviselhetetlenné válik – ugyanakkor Istent sem megfogni, sem kényszeríteni, sem birtokolni nem lehet. A szeretet fájdalmasan édes tapasztalat.
Mivel a misztikus tapasztalatból tudja, hogy saját erejéből nem tudja elengedni a szükségletét, hogy mindent irányítson és kontrolláljon, vágyik arra, hogy az „én”-je kimerüljön és elgyengüljön, és a szeretet ereje által tehetetlenné váljon. Vágyik arra, hogy engedjen a szeretet által okozott betegségének, és a Szeretet által megölje. A misztikus, akit a szeretet megsebezett, beteg, folyamatosan haldokolva él. Az ellentmondásos folyamatban, ami egész életén át tart, az embert Isten szeretetének hatalma falja fel, a túlzott isteni szépségtől meghal, és a szeretet által a halálban találja meg az igazi életet. A birtoklás, irányítás és ellenőrzés vágya megszűnik, és az ember szabad lesz Istenben, Istenért és az Ő akaratáért az életében.
František Amelry, O.Carm. (16. század)
Amikor a szerető folyamatosan azokra a kifejezhetetlen jóságokra gondol, amelyeket megkap, teljesen lángra lobban a szeretettől. És ahogy a lobogó tűz folyamatosan mozog és sohasem marad nyugton, ... éppen úgy a lobogó szív is mindig „mozgásban van” az erények gyakorlása által. Mert ahogyan egy bölcs ember mondja: „A szeretet nem maradhat tettek nélkül, és ha tettek nélkül marad, akkor az nem szeretet” (Gergely).
Ahogyan a beteg nem rendelkezik hatalommal a végtagjai felett, amelyek elgyengültek és meggyengültek, ugyanúgy érzi magát a kérő, aki a szeretettől beteg: már nem lát, hogy a lényegtelen dolgokra nézzen, már nem hall, hogy a lényegtelen dolgokra figyeljen, már nem tud úgy beszélni, hogy a lényegtelen dolgokat mondja, már nem tud járni, hogy a lényegteleneket keresse, már nincs esze, hogy lényegteleneket találjon ki, sem akarata, hogy vágyakozzon utánuk.
A könyv alapján: Isten szeretetének tánca
Kiadta: Elisabeth Hense, T.OCarm.
Megjelent a Herder kiadónál, 1991
Összeállította és lefordította: Norbert Žuška, O.Carm.
