Még néhány megjegyzés – továbbra is abban a törekvésben, hogy megszabadítsalak minden irracionális félelmedtől és szorongásodtól:
1) Jót tenni másokért nagyszerű dolog. A probléma akkor kezdődik, amikor közben elismerést keresünk magunknak. Az első a felebarátra összpontosít, a második inkább önmagunkra, az ember saját szükségletei és önelégedettsége érdekli.
2) Az „kedvesnek lenni” nem etikai kategória. Ilyen utasítást sem az evangéliumban, sem a Regulában nem találunk, ahol nagyon konkrétan megtudjuk, mit kell tennünk. Próbálj inkább hivatkozni rájuk, mintsem valami homályos, ködös vágyra, hogy kedves légy.
3) Sem Krisztus, sem Szent Benedek, sem egyikünk sem kívánja az absztrakt tökéletességet. Valódi emberekre vágyunk, hús-vér szentekre, akik tudatában vannak hibáiknak és korlátaiknak, akik tudják, hogy megváltásra van szükségük, és konkrét területeket hoznak Istenhez a gyógyulás és megváltás érdekében. Valódi emberekre vágyunk, akik bíznak abban, hogy Isten szereti őket, hisznek benne (hit!), és tudják nyugodtan elfogadni a botlásaikat és bukásaikat. Krisztus éppen téged hívott, vágyik rád, semmi többre és semmi kevesebbre, nem keres ideális egyéneket.
(Mary David Totah, OSB /1957–2017/, Isten öröme)
