Király királyok, azt kéred tőlünk, mint a Te Birodalmadtól, ahol a Szent Lélek fúj és kavarog, hogy örök Birodalommá váljon, de örökké a Te Szent Lelked örömében, amely Őt magát formálja és átalakítja, amely Őbenne fúj és fúj egyedül. Királyok királya, bárcsak igazi Lélekké váljunk a Te Szent Lelkedben, a Te fújó szereteted Lelkében, a fújó szeretetben, amely a Te Szent Lelked.
Transzformálj minket teljes érzékenységünkben, transzformálj minket szent tüzed által a szeretet tüzévé, aki Te magad vagy. Bárcsak a Szent Lélek fuvallatával királyi követekké váljunk a Te isteni szeretetedben, a romok között, a pusztulás közepette, az éjszaka közepette, a megsemmisülés közepette!
(Erich Przywara SJ /1889–1972/, Az idő e imái, 17; a második világháború idején)
