Az áldozatunk nem abban rejlik, hogy megváltoztatjuk a foglalkozásunkat, hanem abban, hogy Isten számára azt cselekedjük, amit általában önmagunkért teszünk. Kár látni annyi embert, aki Isten szolgálatában a célra emeli az eszközöket. Kényszerítik magukat bizonyos cselekedetek elvégzésére, de ezt hiányosan teszik, mert földi szándékok vagy önző okok vezérlik őket.
Nem ismerek jobb utat Istenhez, mint ez: cselekedj úgy, ahogy nap mint nap előírja számodra a hivatásod vagy foglalkozásod, de ne azért tedd, hogy az embereknek tetszel, hanem cselekedj mindent – amennyire csak képes vagy – kizárólag Isten iránti szeretetből.
(ct. Vavrinec a Feltámadásról, 4. beszélgetés)
