Nem imádkozom Istenhez, hogy megszabadítson a szenvedésedtől. Mellékesen és alázatosan imádkozom, hogy erőt és türelmet adjon neked a szenvedés elviseléséhez, ameddig neki tetszik. Csak Őbenne keresd a vigaszt. Ő feszített meg a keresztre, és csak Ő fog felszabadítani belőle, amikor jónak látja. Boldog, aki vele szenved. Próbáld meg elviselni a szenvedésedet ebben a szellemben. Kérj tőle erőt, hogy mindent kibírj, akármit is szabott rád bármilyen hosszú időre. Azok, akik szeretik ezt a múlandó világot, nem értik ezt az igazságot. Nem csodálkozom rajta; mert ők a világ gyermekeihez hasonlóan szenvednek, nem Krisztus barátaihoz. Ezért a betegségben csak természetes gyötrelmet látnak, nem Isten által kijelölt feladatot. Mivel csak természetes szemmel néznek, minden betegségben csak nem kívánt és nem kívánt dolgot látnak. Azok azonban, akik hisznek abban, hogy a betegség Istentől érkezhet, mint az Ő kegyelmének jele és az ember megmenekülésének eszköze, bátorító világosságot és nagy, kézzelfogható vigaszt találnak benne. Azt kívánom, bárcsak mélyen tapasztalhatnád, hogy Isten közelebb van hozzánk, és többet tesz értünk, amikor betegek vagyunk, mint amikor egészségesek...
(Szt. Lőrinc a Feltámadás, 12. levél)
