Bevallom, hogy a kezdetekben, amikor Isten elkezdi adni ezeket a kegyelmeket, a lélek nem olyan erős. (…) De amikor a lélek így szorosan egyesül a maga Irgalmával, amelynek fényében megismeri semmiségét és mennyit bocsátottak meg neki, nem tudom elhinni, hogy ő ne tudna megbocsátani annak, aki megbántotta. Mivel tudatában van az ajándékoknak és kegyelmeknek, amelyeket kapott, és látja a nagy szeretetének világos jeleit önmaga iránt, örül, hogy legalább valamivel bizonyíthatja iránta a szeretetét.
(Terézia Jézustól, Az tökéletesség felé vezető út XXXVI,12)
