Ami a magam részéről, lelkesen kihasználom a lehetőséget, hogy ezen a karácsonyon, amelynek nem hiányzik egy kis vallásos érzület, bemutatkozzak a zászlóalj új tagjainak, különösen az officiereknek. (…) Azt hiszem, megérted, ha bevallom, hogy bizonyos pillanatokban kissé keserűnek találom visszatérni a durva és zajos férfiakhoz. De ez csak természet, nem igaz… Ha Urunk nem lenne türelmes, a mennyben maradna, és nem jönne hűségesen és szeretetteljesen érintkezni a durva természetünkkel. Azt kell mondanom – és hiszem, hogy ezt végül érezni fogom –, hogy számomra a karácsony éjszaka sosem jelentett annyit, mint az, amelyet ma este a szalmán töltök, kevésbé szimpatikus férfiak társaságában, akiket viszont biztosan úgy szeretlek, ahogyan egy igaz kereszténynek kell.
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérének, 1915. december 24.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021)
