Kedves Szülők!
Nincs más hátra, mint hogy minden esetre már most megírjam nektek a karácsonyi levelet. (…) Nem kell mondanom, mennyire vágyom a szabadságra és rátok mindannyiótokra. Évtizedeken át olyan páratlanul szép karácsonyokat készítettetek nekünk, hogy a rájuk való hála állandó emléke elég erős ahhoz, hogy még a sötétebb karácsonyokat is beragyogja. Ilyen időkben valójában csak akkor derül ki, mit is jelent a saját múlt rendelkezésére állása és az a belső örökség, amely nem függ az idők változásaitól és a véletlenektől. Az a tudat, hogy évszázados lelki hagyományok visznek bennünket, megbízható biztonságérzetet ad az embernek az átmeneti szenvedések közepette. Azt hiszem, aki tudja, hogy ilyen saját erőforrásai vannak, annak nem kell szégyenkeznie az olyan meghatottság miatt sem, amelyet a gazdag és jó múlttal való emlékezés kivált (…).
(Dietrich Bonhoeffer /1906–1945/, levél a náci börtönből, 1943. december 17.;
idézve Dietrich Bonhoeffer, Ellenállás és alávetés, Börtönlevelek, Kalich 2023 című könyve alapján)
