Milyen jó vagy, Isten, aki mindig ugyanaz vagy… Te vagy az, aki nem töri meg a megtört nádast, és nem oltja ki a parázsló kanócot. Nem csinálod nap mint nap ugyanazt? Nem hívod a te egyházad hangján, hogy hozzád kellene térnünk, bűnbánatot kellene tartanunk és meg kellene mentenünk magunkat? Hogy ne csupán a gonosztól szabaduljunk meg, hanem örökösei legyünk minden dicsőségnek és boldogságnak, bármekkora is legyen a bűnünk és akármilyen hosszú a hűtlenségünk? Nincs olyan nagy bűnös, olyan makacs bűnöző, akinek hangosan ne ajánlanád a paradicsomot, mint ahogyan a jó latornak adtad egy pillanat jóakaratának áráért.
(Charles de Foucauld /1858–1916/, Qui peut résister à Dieu)
