Néha eszembe jut a szent asszony, Márta panasza, aki nemcsak a nővérére panaszkodott, hanem meg vagyok győződve arról is, hogy még rosszabbul viselte annak a gondolatát, hogy Önt, Úr, nem bántja az a szenvedés, amin keresztülmegy. Talán azt is gondolta, hogy Ön irányába nem táplál annyi szeretetet, mint a nővére iránt. Ezt bizonyára nehezebben viselte, mint azt a szolgálatot, amelyet annak szentelt, akit olyannyira szeretett, hiszen a szeretet csodája, hogy a szenvedést pihenésnek tekintjük.
Ez abból is világosan kiderül, hogy a nővérének nem mondott semmit, viszont minden jajgatásával Önhöz rohant, Úr. Ez tényleg a szeretet volt, ami arra készítette, hogy bátorkodjon mondani, miért nem törődik Ön ezzel. És még az Ön válaszából is nyilvánvaló, hogy a panaszának motivációja éppen az, amiről beszélek: végül is csak a szeretet ad értéket minden dolognak!
(Terézia Jézus nevében, A lélek kiáltása Istenhez, 5,1-2,
Vojtěch Kohut OCD munkafordítása)
