Az élet minden pillanatában csak a folyamatosan egyre teljesebb és szélesebb odaadás mentheti meg Önt. Az ember már nem is dühöng önmagán, és nem is próbálja meg magát bármivel szemben védeni; megnyitja lelke ablakait és ajtajait, hogy Ő jöjdhessen, amikor akar és ahogyan akar. Ez az odaadás, ami látszólag könnyű, valójában nehéz: és ez az oka minden szenvedésünknek. Fontos azonban, hogy naponta közelítsünk hozzá. Amikor bármiféle fenntartás nélkül tudjuk mondani: „Uram és Istenem, vedd el magamat tőlem, és ajándékozz át teljesen neked” (Niklósz a Flüe-ből), már a második parton fogunk állni, minden tisztulás mögöttünk lesz.
(kard. Charles Journet /1891–1975/, levelezés)
