Emlékszel, mindig azt tanácsoltam, hogy gyakran gondolj Istenre, nappal és éjszaka, minden munkánál, minden szórakozásnál és a szabadidődben a pihenésnél. Ő mindig közel van hozzád, mindig melletted áll. Ne hagyd őt egyedül! Nem lenne udvariatlanság egyedül hagyni egy barátot, aki meglátogat téged? Így bánhatunk Istennel? Hogyan merjük elhanyagolni Őt? Ne feledkezz meg róla, tehát, gondolj rá gyakran, imádkozz hozzá szüntelenül, élj és halj meg Vele: ez a keresztény csodálatos feladata – egy szóval: ez a mi hivatásunk. Ha még nem tudjuk ezt, meg kell tanulnunk. Igyekszem segíteni neked imáimban.
(Szent Lőrinc a Feltámadásról, levelezés, 11. levél)
