Lőrinc a Feltámadásról (1614–1691)
Jó Anyám! (1)
Isten nagyon jól tudja, mire van szükségünk, és minden, amit tesz, a javunkra történik. Ha tudnánk, mennyire szeret minket, mindig készen állnánk elfogadni tőle akár a jót, akár a keserűt; a legkellemetlenebb és legnehezebb dolgok is kedvesek és kellemesek lennének számunkra.
A legnehezebb szenvedések általában csak abból a nézőpontból tűnnek elviselhetetlennek, ahonnan figyeljük őket; és ha meg vagyunk győződve arról, hogy Isten keze dolgozik rajtunk, hogy egy kedves és szerető Atya vezetett minket ebbe a megalázott, fájdalmas és szenvedéssel teli állapotba, akkor ez az állapot nem tűnik már számunkra keserűnek, és minden édesnek fog tűnni.
Teljes mértékben arra kell összpontosítanunk, hogy megismerjük Istent. Minél jobban ismeri az ember Őt, annál inkább vágyik arra, hogy megismerje Őt. Mivel a szeretet általában a tudással mérhető, minél nagyobb a szeretet, annál mélyebb és összetettebb a mi ismeretünk Istenről. Ha nagy szeretetünk van, Őt ugyanolyan módon fogjuk szeretni szenvedésben, mint vigaszban.
Ne elégedjünk meg azzal, hogy Istent csak a kegyelmekért keressük vagy szeressük, amelyeket nekünk adományozott, bármennyire is nemesek, vagy valamilyen kegyelemért, amelyet nekünk adhat. Ezek a kegyelemjelek, bármennyire is nagyok, nem hoznak minket olyan közel Istenhez, mint a puszta hitaktus; gyakran keressük Őt ezen erény útján. Itt van közöttünk, ne keressük máshol. Nem udvariatlanság vagy vétkesség a mi részünkről, ha Őt magára hagyva ezernyi semmiséggel foglalkozunk, amelyek nem tetszenek neki és esetleg meg is sértik Őt? És mégis elviseli! De vigyázni kell, hogy ez egy napon ne kerüljön sokba nekünk.
Kezdjünk teljesen Őhozzá tartozni, űzzük ki a szívünkből és a lelkünkből mindazt, ami nem Ő: Ő az Egyetlen, kérjünk Tőle ezt a kegyelmet. Amikor a magunk részéről mindent megteszünk, hamarosan észrevehetjük a változást, amelyben reménykedünk. Nem tudok elég hálás lenni Neki a kicsi megkönnyebbülésért, amelyet Önnek nyújtott.
Remélem, hogy az Ő irgalma megadja nekem a kegyelmet, hogy néhány napon belül láthassam Őt. Imádkozzunk egymásért. Úr Jézusunkban
Önöké etc.
(1) Levél 1691. február 6-án, tehát 6 nappal a Lórinc testvér halála előtt († február 12-én); ugyanannak a súlyosan beteg szerzetesnőnek íródott, akinek az előző három levél is címzett.
Átvéve a könyvből: Bruder Lorenz von der Auferstehung, Gesammelte Werke
Szerkesztette: sr. Ancilla Karl OCD és P. Antonio Sagardoy OCD
Kiadó: CERF Párizs, 1991
Fordította: Norbert Žuška, O.Carm.
