Milyen jó vagy, Jézus! Úgy érzem, mintha elolvadnék, amikor kiejtem a neved, különösen most, a szenvedésem idején! Igen, most, mint soha azelőtt, tapasztalom végtelen jóságodat, mert látom azt a csodálatos hímzést, amit éppen az alázatomban készítesz! De ki ismeri igazán a jóságodat? Ahhoz, hogy érezzük, el kell fogadnunk téged táplálékként! Amikor az embereknek nincs közük egymáshoz, soha nem ismerik meg egymást. És te, Én Jézusom, rejtett és ismeretlen Isten maradsz, ha nem táplálkozunk belőled!
(Don Dolindo Ruotolo /1882–1970/, ifjúsági feljegyzések)
