Kérlek, bocsáss meg. Ezzel megörvendeztetsz engem. Ha valakinek könyörögsz a megtérés kegyelméért, én ezért szeretni foglak, kedves lányom! Beszélj velem erről éjfélkor, szeretettel, vágyakozva. A fülemet a te ajkaidra teszem, és a szívemet a tiédhez; de te erről nem fogsz tudni. A hit szellemében azonban bízhatsz abban, hogy meg fogsz hallgatni. Milyen fájdalmas lenne nekem, ha imádkoznál anélkül, hogy bíznál! Értsd meg, itt vagyok, hallgatlak.
(Gabriela Bossis /1874–1950/, naplóbejegyzés 1944. szeptember 21.)
