Drága anyám, tudja hát, mi a valódi forrása és alapja az ön boldogságának, nevezetesen a sarokköve, Jézus Krisztus, akire építenie kell a vigaszát e világban és minden más szükségben. Ő nem hagy bennünket elesni vagy süllyedni, nem hagy cserben bennünket és nem csal meg. Megváltónak nevezzük, mert Ő minden nyomorult bűnös megváltója; mindazok, akik a szükség és a halál tengerében fuldokolnak, rá számíthatnak és hívhatják a nevét.
Azt mondja: „Legyetek jókedvűek, én legyőztem a világot.” (…) Parancsolják nekünk, hogy ezt a vigaszt örömmel és teljes hálával fogadjuk el. Akik azonban nem akarják ezt a szót befogadni, méltatlanságot és mély tiszteletlenséget tanúsítanak az édes Vigasztalóval szemben…
„Legyél jókedvű. Legyél jókedvű, én legyőztem a világot.” Ez a Győztes, az igazi hős hangja, aki nekem ajándékozza és tulajdonítja győzelmét: „Legyél jókedvű!” Ezen állok, ezt a szót és vigaszt tartom, ezt képviselem itt és úton a más világra; az Úr nem fog cserbenhagyni. (…)
Tetteinkkel nem tudjuk legyőzni a bűnt, a halált és a sátánt. Ezért itt helyettünk és értünk áll valaki más – Az, akinek a kezei között vannak a trumpfok és felajánlja nekünk a győzelmét, és buzdít bennünket, hogy fogadjuk el és ne kételkedjünk benne. Azt mondja: „Legyetek jókedvűek, én legyőztem a világot” és máshol: „Én élek, és ezért ti is élni fogtok, és az örömötöket senki el nem veheti tőletek.”
(Martin Luther, levél anyjához, Húsvét 1531)
