A bika ismeri gazdáját, a szamár ismeri urát, de Izrael nem ismer engem, népem pedig nem ért meg. (Iz 1,3)
Ez a Szentírás igazságának átélése az advent. (…) Igen, én vagyok Izrael. Én vagyok az a bika, aki nem ismeri gazdáját. És amikor leereszkedünk a gőgünk trónjáról, megtörténik az, amiről a zsoltáros beszél, hogy a szív felemelkedik, magasságot nyer, és Isten rejtett jelenléte egyre mélyebben hatol bele zűrzavaros életünkbe. Az advent nem hirtelen csoda vagy jel, ahogyan azt a forradalom prédikátorai és az új üdvösségi utak hírnökei ígérték. Isten teljesen emberi módon bánik velünk, lépésről lépésre vezet minket, és vár ránk. Az advent napjai csendes kopogtatásnak felelnek meg zűrzavartól terhelt lelkünkben, hogy merjünk keresni azt a titokzatos isteni jelenlétet, amely egyedül valóban képes megszabadítani az embert.
(kard. Joseph Ratzinger, meditáció az adventi időszakról)
