Ma a mai napra 150. évfordulója G. K. Chesterton angol író, újságíró és gondolkodó születésének, aki többek között a népszerű A Browni atyafik detektívtörténetei és a briliánsan megfogalmazott Ortodoxia szerzője. Több mint százéves újságírása, amelyben a korabeli porosz agressziót kommentálta, Európának fájdalmasan aktuális.
„Valami, ami a Béketárgyalások Bizottságának nevezi magát, levelet küldött az Illustrated London News-nak egy emlékirat kapcsán, amelyet a kormány elé terjesztenek. (…) Az emlékirat arra buzdítja a kormányt, hogy használja ki az első alkalmat a „méltányos és tartós béke“ biztosítására. Minden más elképzelhető nyilvános vagy magán vitában jól tudjuk, mit értünk a méltányos rendezés alatt. Mindig azt értjük rajta, hogy akit rossz cselekedetért bűntettek, azt megbüntetik, és áldozatait kártalanítják a költségére. Azt is tudjuk, mit értünk tartós békén, mint amilyet egy jól irányított társadalomban várunk. Ez azt jelenti, hogy a békét valószínűleg csak kevesen fogják megzavarni, mert mindenki tudja, hogy a megsértése büntetést von maga után. Tehát ebben az esetben a méltányos béke azért fog beköszönteni, mert a porosz agresszort megbüntetik, és a tartós béke azért fog elérkezni, mert az agresszor potenciális utánzói figyelmeztetést kapnak a büntetéssel. Mindez nagyon elemi, de érdemes megismételni, és én ezt készségesen megteszem.
A porosz békekínálat egy nagyon specifikus értelemben komédia: Az ellenség fennhéjázóan azt állítja, hogy a háborúban nemcsak hogy teljesen, hanem egyre inkább diadalmaskodik – és békét kér. Azt mondja, hogy a tábornokának olyan dolgokat sikerült elérnie, amelyeket eddig lehetetlennek tartottak, azt mondja, hogy a tábornoka nem pihen, hanem még többre készül – és békét kér. Azt mondja, hogy az ő teljes diadalra vonatkozó reményei sziklaszilárd tényeken alapulnak – és békét kér. Ránk lép – és békét kér. Készen áll a torkunkra nyomni a kést – és békét kér. Ha bárki, aki akár csak futólag is belepillanthat a történelembe vagy az emberiségbe, bárki, aki olvasott valamit vagy beszélt egy idegennel, elhiszi, hogy a porosz király egy ilyen pillanatban békét kér, hát higgye el. Ő sem fog sokáig hinni neki. (…)
Poroszország már döntött a békekérésről, csak először úgy döntött, hogy tesz valamit, ami átlátszó ürügyet ad neki arra, hogy azt színlelje, hogy békét követel, vagy akár diktál is. Már nem a teljes háborúra törekszik a diadal mögött, hanem egy kis diadalra, amely után tűzszünet következik. Ez tűzszünet lesz, és nem béke, ez lesz az egyik a porosz tűzszünetek közül a történelemben, ez porosz béke lesz, ami mindig újra felfegyverkezést jelentett Poroszország számára és hamis biztonságot a világ számára.
A pacifisták által szilárdan rögzült frázisok között van a „rosszat jóval legyőzni“ maximája. Úgy tűnik, a pacifisták a gyávasággal, a zsarnoksággal, a rabsággal, a jogok elhagyásával kívánják legyőzni a gonoszságot, és Németországot Franciaország árulásával tervezi legyőzni. Azonban mivel néhányunk nem hiszi, hogy a gyávaság, rabság, árulás és jogfosztás „jó” dolog lenne, válaszolunk, hogy ezek használata nem a jónak a gonosz ellen való felhasználása, hanem csak az egyik gonosz egymásra rakása a másikra. De van egy erkölcsi dolog, amelyre valóban válaszolhatunk a gonoszsággal jónak, anélkül hogy csak a gonoszat erősítenénk. Van egy fegyver a szentek fegyverzetében, amely a világi értelemben is erősebb, mint a világ. Ez a fegyver a alázat.
Nagyon meg kell tisztulnunk, hogy legalább méltók legyünk ehhez a háborúhoz. Ez a pokol, ahogy hívják, sokkal közelebb van a mennyhez, mint Anglia bármikor 100 év prosperityjában és békéjében volt, ezért készen kell állnunk nagyobb önmegtartóztatásra, mint csak minden kényelmi dolog megvonása, amiben olyan régóta éltünk. Meg kell elégednünk azzal, hogy a porosznak alázatosan válaszoljunk: „Igen, én is gonosz vagyok, talán annyira gonosz, amennyire mondod – csak nem annyira gonosz, hogy eladjak neked egy világot.”
(Gilbert Keith Chesterton /május 29, 1874 – június 14, 1936/; újságírás az Illustrated London News-ba, 1917. szeptember 1., 1916. december 23. és 1915. június 24.)
