A Szentlélek éles, metsző szél, amely miatt csattoghatnak a fogaink. Ez egyben égető tűz is, ha valakire leereszkedik, mint lángoló nyelv, az agya kiéghet. Ki merne azt állítani, hogy birtokában van ennek a Léleknek? A felek nem bérbe vehetik őt, átszáguld a nyilatkozatokon és ellentmondásokon. A hagyomány hívei lehetnek szellemileg kimerült állapotban; a haladás pártolói üresbe léphetnek. Egyik fél sem fogja meg a mennybéli galambot magának. Ő jön és megy. Ő leszáll, de nem ül meg. (…)
Amikor a Lélek Jézusra szállt, amikor megalázta magát, hogy elfogadja a bűnbánat keresztségét a Jordánban, az azt jelenti, hogy nem foghatjuk meg a galambot az égen felettünk. A Lélek elér minket, nem mi őt. Ő ott száll le, ahol teret, készenlétet, hallgatóságot, elismerést talál. Minél kevesebb ellenállásba ütközik, mint például előre megalkotott vélemények, kész rendszerek, kategorikus alapelvek, zártak tervezések, annál kifejezettebben tud megnyilvánulni, annál világosabban tud megkülönböztetni…
(Hans Urs von Balthasar /1905–1988/, részlet a Különbségek Útja című szövegből)
