Éld bele magad egy ilyen koncentrációs tábor lakójának lelkébe. Már évek óta az elektromos drótok mögött van. Évek óta küzd az éhséggel és a hazavágyással, miközben megbízhatatlan hírekből él. Mindig is kapaszkodott valamibe, de mindig közbejött valami, még egy évvel ezelőtt a német utolsó offenzíva Belgiumban és Luxemburgban. De egyszer már igaz volt. Egy reggel jöttek, hogy a SS emberei eltűntek, és a kapuhoz fehér zászló leng. Ez reggel történt, és este, néhány órás idegösszeroppanás után, miután mindenféle lövöldözés zajlott a környéken, a kapun már nem lengött fehér zászló, hanem a csillagos amerikai zászló és a mi koncentrációs tábori lakónk valóban szabad volt. Végre megérkezett. Érdemes belegondolni a helyzetébe, és megérteni, mi a boldogság.
Ha képesek leszünk annyira hűségesen és melegen várni a Megváltó érkezését, mint az a koncentrációs tábori lakó az amerikaiak érkezésére, akkor éles tekintetünk meg fogja ismerni, hogy az Úr valóban közel van, és minket is eláraszt a pavlovi öröm, amely valóban teremtő erővé válik életünkben, és mi teremtő erővé válunk a világban.
(Adolf Kajpr SJ /1902–1959/;
autobiográfiai emlék a dachaui koncentrációs tábor felszabadításáról,
röviddel a háború után megjelent a Neděle hetilapban, 1945. december 16-án;
idézve a Jelenlét saját isteni ideje című könyvből. Refugium 2021)
