Keresztelő Szent János (1542–1591)
Nem írtam, nem a jóakarat hiánya miatt, mert valóban a ti nagy javatokat kívánom, hanem mert úgy tűnt, hogy már sok minden le van írva ahhoz, hogy dolgozni lehessen azon, ami számít, és hogy ami hiányzik, ha hiányzik valami, az nem az írás vagy a beszéd, mert abból általában inkább sok van, hanem a csend és a cselekvés. A beszéd ugyanis elvonja a figyelmet, míg a csend és a cselekvés összeszed és erőt ad a léleknek.
Amint az ember ismeri azt, amit neki mondtak a fejlődése érdekében, már nincs szüksége többet hallani vagy beszélni, hanem csendben és gondosan valóban meg kell valósítania alázatban, szeretetben és önkiejtésben; és nem szabad próbálnia új dolgokat keresni, amelyek csupán a külső dolgok iránti vágy kielégítésére szolgálnak, mert még azok sem tudnak kielégíteni, és lelke gyenge és üres marad a belső erény nélkül. És ebből következik, hogy sem az első, sem a második nem hoz hasznot...
Nagyon szükséges... tudni elrabolni az ördögtől és érzékeinktől a lélek testét, mert különben, anélkül, hogy észrevennénk, nagyon nem fogunk előrehaladni és nagyon távol maradunk Krisztus erényeitől, és amikor észhez térünk, rájövünk, hogy munkánk és tettünk fel vannak fordítva, és a lámpa, amelyről azt hittük, hogy égve hordozzuk, kioltva fog kiderülni, mert ahogy fújtunk bele, hogy a mi véleményünk szerint lángra kapjon, inkább lehet, hogy teljesen kioltottuk.
Amire a legnagyobb szükségünk van, az a csend, lélekben és nyelvben, e nagy Isten előtt, akinek az általunk hallott nyelve csak a csendes szeretet.
Örömmel tölt el, hogy Isten olyan szent vágyakat adott nektek, és még inkább örömmel fog tölteni, amikor ezeket megvalósítjátok.
Ha valaha bárki meggyőzne benneteket, akár a vezető, akár bárki más, valamilyen kényelmes tanról, és ha azt csodákkal is alátámasztaná, ne higgyetek neki és ne fogadjátok el; mert több bűnbánatra és több lemondásra van szükség minden dologról, és ne keressétek Krisztust keresztnélkül.
(Szent Keresztelő János levelezéséből)
