Isten néha örömöt küld a megpróbáltatások közepette. Nagyon gyakran tette ezt a vértanúkért: Szent Istvánért, Szent Polykarposzért, Szent Ignác antiochiaiért, Szent Blandináért, Szent Perpetuáért. És szilárdan bíznunk kell, hogy ezt a csodát számunkra is véghezviszi azon a napon, amikor elér bennünket a sor, hogy érte adjuk a vérünket. Nagyon gyakran azonban megengedi, hogy szívünket tövisekkel tépjük fel, amelyek bennünket bántanak. Akkor sötétség van a szívünkben és körülöttünk. Kérdéseink vannak magunkkal kapcsolatban. Kérdéseink vannak afelől, hogy szerethet-e minket, ilyen nyomorult lényeket, mint mi. És talán éppen ekkor néz ránk a legnagyobb szeretettel, mert a megpróbáltatásainkban fia szenvedésével, valamint a hétfájdalmas Szűz Máriával való hasonlóságot látja.
(kard. Charles Journet /1891–1975/, levelezés)
