A "mindenható" kifejezés, amely a liturgiában dobpergésként hangzik, az evangéliumban egyáltalán nem fordul elő, soha nem hangzik el Jézus szájából mint Isten tulajdonsága. Jézus nem Isten mindenhatóságának történetét meséli el, hanem az Ő gyengédségét. Isten szerelem, és nem teheti meg mindent. Csak azt teheti, amit a szeretet megenged.
Nincs hatalma a sebésznek, aki beavatkozik és eltávolítja a rosszat. Nincs hatalma a hadseregnek, amely megsemmisíti az ellenségeket. Neki van a mag hatalma, a szerető hatalma, az anyáé, aki a beteg gyermeke mellett ül, aki nem tudja meggyógyítani, de közel van hozzá és nem távozik tőle, szívből szívbe, az erő, a bizonyosság, a jelenlét, amely nem hagy el.
Nem az Isten mindenható értelemben a politika nyelvén vagy az emberi mítoszainkban, amely megsemmisíti az ellenségeket (hiszen a sötétség itt marad, és a rossz itt van a jóval együtt), hanem az Isten, aki minden szeretet, aki csak azt teheti, amit a szeretet megenged.
(Ermes Ronchi /*1947/, Az evangélium kulcsfontosságú kérdései,
meditációk, amelyeket Ferenc pápának és a római kúriának mondott, 2016)
