Ez a keresztény élet: gyakran ködben zajlik, néha sötétség fuvallatában vagy a napfény villanásaiban. De az a szeretetbarázda, amelyet Isten kanyarít a lélekben, folyamatosan mélyül: egyre kevésbé tudnánk élni a hit nélkül az igazi hazában, amely a földi dolgoknak – még a legnyomorultabbaknak is – felbecsülhetetlen értéket ad. Szent Pál a „idő megváltásáról” beszél (1). És éppen a szeretet változtatja a töviseket rózsákká.
(1) Ez az Ef 5,16 hely, amelyet a latin Vulgáta „idő kihasználásának” fordít.
(kard. Charles Journet /1891–1975/, levelezés)
