Forró nap. Üres gyomor. Szép köpcös felhők úsznak az erdők felett, és minden csendes.
A mise a legcsodálatosabb dolog, ami valaha is belépett az életembe. Amikor az oltárnál állok, érzem, hogy valóban az a személy vagyok, akit Isten valóban akart, hogy legyek. A legnagyobb ajándék, amit bárki kaphat, hogy részesülhet abban a végtelen cselekedetben, ahogyan Isten szeretete mindenkire árad.
(Thomas Merton, naplóbejegyzés a pünkösdi vigíliáról, 1949. június 4.)