Istenünk, repedt és szétszakadt a földünk öle, repedt és szétszakadt az öle, amely biztonságot ad – a házaink és szobáink öle, Istenünk, repedt és szétszakadt a szívünk öle!
Uram és Istenünk, legyen jó reggel a repedt és szétszakadt földünk, városaink, szobáink, szívünk fölött, a hirdetés reggelén. Ahogy a világ kezdete előtt a Te Szent Lelket a felfoghatatlan káosz sötétsége fölött lebegni láttuk; és ahogy az idő beteljesedésénél a Te Szent Lelket a pusztított világra, a pusztított Palesztinára, a pusztított Ősi Szövetségre és Máriára, az utolsóra a pusztított és tönkretett nemzetből, küldted: Istenünk, legyen reggel a hirdetésünk felett!
Felkínáljuk Neked nyomorunkat, felkínáljuk Neked szenvedésünket, felkínáljuk Neked szétszakítottságunkat, felkínáljuk Neked szívünket, amely ellenáll!
Istenünk, kérjük, hogy tökéletes nyitottsággal és eltökéltséggel fogadjuk el az Életedet, hordozzuk az Életedet, ajándékozzuk az Életedet nyomorúságunkból, szenvedésünkből, nyomorúságunkból, fájdalmunkból!
Istenünk, vajon sejtjük-e, vajon elhihetjük-e, hogy ebben az órában a legszentebb Anyád dicsőségét akarnád ránk helyezni, és azt a szívünkbe áramoltatni?
Istenünk, hálát adunk Neked szenvedésünk közepette, nyomorúságunk közepette, és kérjük a Te menyasszonyoddal, kérjük a Te Anyáddal, kérjük azzal, aki bennünket a világ ölévé tett, kérjük: „Íme, az Úr szolgálója vagyok; legyen nekem a Te igéd szerint”. – „Magasztalja lelkem az Urat, mert rám tekintett alázatos szolgálója. Mostantól kezdve minden nemzedék boldognak mond engem, mert nagy dolgokat cselekedett velem a mindenható, szent az Ő neve!”
(Erich Przywara SJ /1889–1972/, A kor imái, 25; a második világháború idején)
