Minden reggel, amikor rájövök, hogy még mindig itt vagyok a földön, azt mondom Jézusnak: Uram, milyen kemény szíved van! Ahogy ezek a szavak elhagyják a számat, így szólok Hozzá: Bocsáss meg, Istenem, bocsáss meg, hogy így beszélek Veled!…
Aludj, aludj, Istenem, azon a pillanaton, amikor Hozzád megyek. A földön semmi sem tetszik. Siess, siess, Uram! Már semmi sem érdekel. De ha élek, félek, hogy valamire rákattintok. Félek magamtól…
(Miriam a Megfeszítettől, gondolatok a halálról)