Teresia a Lisieux-ból (1873–1897)
Azt éreztem, hogy a szívembe belépett a testvéri szeretet, az önmagam háttérbe szorításának szükségessége, hogy másoknak örömet szerezzek, és azóta boldog vagyok! (AS 96)
Megértettem, hogy szeretet nélkül minden tett csak üresség, még a legnagyszerűbb tettek is, mint a holtak feltámadása vagy a népek megtérítése... (AS 167)
Jézus megadta nekem a kegyelmet, hogy megértsem, mi a szeretet. Korábban is értettem, ez igaz, de nem tökéletesen. Nem gondolkodtam alaposan ezekben Jézus szavaiban: „A második parancsolat hasonló az elsőhöz: szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (1). Különösen arra törekedtem, hogy szeressem Istent, és amikor Őt szerettem, megértettem, hogy a szeretetemnek nemcsak szavakban kell megnyilvánulnia, mert: „Nem mindenki, aki így szól hozzám: Uram, Uram, bemegy a mennyek országába, hanem aki az én mennyei Atyám akaratát cselekszi” (2). Jézus ezt az akaratát számtalanszor megadatott nekem, mondhatnám, hogy szinte minden oldalon az evangéliumában. (AS 214)
Amikor ezeket a Jézus szavakat kontempláltam, rájöttem, milyen tökéletlen a szeretetem a nővérek iránt. Láttam, hogy nem úgy szeretem őket, ahogyan az Úr Isten szereti. Most már értem, hogy a tökéletes szeretet abban áll, hogy elviseljük mások hibáit, hogy ne csodálkozzunk gyengeségeiken, és hogy bátorítsuk magunkat a legkisebb erényekkel, amelyeket náluk észlelünk. De legfőképpen megértettem, hogy a szeretet nem maradhat a szív mélyén zárva. Jézus azt mondta: „Amikor a lámpa felgyullad, nem edény alá állítják, hanem állványra, hogy mindenki láthassa a házban” (3). Úgy gondolom, hogy ez a világosság a szeretetet képviseli, amelynek világítania kell, örömet szereznie, nemcsak a legkedvesebbjeimnek, hanem mindenkinek a házban, senkit sem kímélve. (AS 215)
Igen, érzem, amikor szeretetet mutatok, hogy Jézus az, aki bennem cselekszik. Minél inkább kapcsolatban vagyok Vele, annál inkább szeretem az összes nővéremet. Amikor azt akarom, hogy ezt a szeretetet növeljem magamban, főleg amikor a gonosz szellem megpróbálja a szemeim elé állítani a lelkem hibáit egy vagy másik nővérrel szemben, aki számomra kevésbé szimpatikus, gyorsan próbálom felfedezni az ő erényeit, a jó szándékait. Azt mondom magamnak, ha egyszer láttam őt elbukni, ő sokszor nyerhetett, de alázatossága miatt elrejti, és még az, ami számomra vétségnek tűnik, tekintettel az ő szándékára, lehet erények cselekedete. (AS 215n)
(1) Mt 22,39; (2) Mt 7,21; (3) Mt 5,15.
(AS = Önéletrajzi írások)
