Uram és Istenem, úgy tűnik, hogy felkészítesz bennünket Babilonra, amely romba dőlt reményeink tornyából, romba dőlt munkánk tornyából, romba dőlt vagyonunk tornyából! (…)
Te nem akartál lejönni a legszentebb mennyből a szent világba, hanem a hitetlenek világába; nem akartál lejönni egy olyan világba, amely tele lenne a Te isteni voltoddal, hanem a hitetlenek világába. Uram és Istenem, fogadd el egyedüllétünket, fogadd el elveszettségünket, fogadd el Babilont, amely mi magunk vagyunk. Uram és Istenem, menj át felettünk hatalmaddal, és légy az a kő a hegyből, amely elpusztít minden vágyunkat! Menj át felettünk a tűzben, és légy a tűz, amely minden tisztátalanságtól megszabadít! Menj át felettünk a világosságod fényében, amely elnyeli az egész sötétséget! Uram és Istenem, bölcsőzz el minket abban a Babilonban, amely mi vagyunk, a Te szent Jeruzsálemedbe, amely Te magad vagy!
(Erich Przywara SJ /1889–1972/, A kor imái, 15; a második világháború idején)
