Terézia teljes bizalommal van az Úr irgalma iránt. Ezt bizonyítja a Menekülés Egyiptomba című másik színdarab is, amelyet 1896 januárjában írtak Ágnesnek, aki akkor még mindig a főnök volt. József és Mária (ezt a szerepet Terézia játssza), két hajléktalan ember, egy barlangban ragadtak kis Jézussal, ahol egy tolvaj tanyázott. (…) Ágnes apátnő, aki az ünnep közepén áll, sérti a tolvajok beszéde, dalai, a novíciák veszekedései, akik (teljes mértékben!) üres üvegekből isznak, valamint az egész előadás hossza. Egy bizonyos pillanatban az előadás megáll. Terézia letöröl néhány könnycseppet a kuliszák között, és újra próbálkozik egy mosollyal. Ettől a pillanattól kezdve már csak rövidebb színdarabokat fog írni...
(Conrad de Meester, OCD, Terézia kis útja Lisieux-ból)
