Újra vezetsz, mint egy anya keze.
Ki vagy te, Fény, aki betöltesz engem
és megvilágítod a szívem sötétségét?
Úgy vezetsz, mint egy anya keze,
és ha elhagynál,
nem tudnék egy lépést sem tenni tovább.
Te vagy a tér, amely körülölel létezésemet
és elrejti azt önmagában.
Közelebb vagy hozzám, mint én magam,
belsőbb, mint a legmélyebb bensőm,
és mégis felfoghatatlan és átfoghatatlan,
átjársz minden nevet:
Szentlélek – örök Szerelem!
(Teréz Benedikta a Keresztről, részlet a pünkösdi novénából 1937-ből)
