A mi lelkünk mennyországába emelkedni.

Ez a Föllemelkedés ünnepének bája: a saját lelkünk mennyországába emelkedni, a mentis apex, a közvetlen kapcsolat csúcsa Istennel. Ezen a csendes csúcson maradni, melyet Isten körülvevő sötétség övez. Élni minden próbán és minden elfoglaltságon a „csendes Istennel, aki mindent csendessé tesz” (Szent Bernát). Isten legyen velem ezen a napon és mindörökké.

(Thomas Merton, a mennybemenetel vigíliájának naplóbejegyzése, 1947. május 14.)