Az élet olyan gyönyörű és értelmes, mégis...

Van szívem összefogni a kezemet, és azt mondani: Gyerekek, annyira boldog és hálás vagyok, az élet olyan szép és értelmes. Igen, szép és értelmes, annak ellenére, hogy a halott barátom ágyánál állok, aki túl korán halt meg, és annak ellenére, hogy bármely pillanatban elhurcolhatnak ismeretlen földekre. Istenem, mindenért annyira hálás vagyok.

(Etty Hillesum /1914–1943/, naplóbejegyzés a Westerbork-i internáló táborból, 1942. szeptember 16.)