Korábban úgy tűnt, hogy az ember szentsége rajta magán múlik, most úgy érzem, hogy a szentség egy kiváltságos kegyelem, az embernek adott kegyelem tengere. Valószínűleg tehát kevesebb figyelmet szentelek a cselekvésnek, és inkább Istenre való nyitottságra törekszem, azt mondanám, hogy inkább Isten segítségét keresem, mint a saját teljesítményemét. Annyira megéltem a semmiért való voltomat és tehetetlenségemet, hogy teljes mértékben Istenre támaszkodom.
(Wanda Półtawská /1921–2023/, naplójegyzet 1967. március 21-ről)
