Azt mondom Jézusnak: Uram, csak egy tudatlan gyermek vagyok, vak vagyok, fáj a lábam, gyenge vagyok. Hozzád jövök, hogy lássak, hozzád jövök, hogy újra járhassak, hogy erőt nyerjek és életet tölthessek magamba. Könyörülj gyermekeden, lénye meg van tisztátalanodva, a büszkeség beszennyezte… Jöjj, jöjj és adj nekem erőt, félek, hogy elnyel a oroszlán. Jöjj, a te tekinteted meggyógyít, és minden újra a tiéd lesz. Csak a te tekinteted az élet, varázslat van benne! Vedd el a szívemet, a lelkemet: egységbe őket veled, és add át az örök Atyának. Nélküled meztelen vagyok: öltöztess fel; tisztátalan vagyok: moss meg!
(Szent Mária a Megfeszítettől a lelkiállapotáról, mikor az Úr asztalához lépett)
