El kell kezdeni a saját nyomorúságunktól, és abban kell keresni, hogyan juthatunk el a megbocsátásig. (…)
Ma reggel gondoltam erre, amikor megérkeztünk L’Aquilába és nem tudtunk leszállni: sűrű köd, minden sötét volt, nem ment. A helikopter pilótája körözött, körözött, körözött... és végül meglátott egy kis rést, és sikerült belerepülnie: igazi mester. És én azt gondoltam ebben a helyzetben: ugyanez történik a nyomorúságunkkal, a saját nyomorúságunkkal. Olyan sokszor nézünk és látjuk, hogy nem vagyunk semmik, hogy kevesebb mint semmik vagyunk; és körözünk, körözünk..., de néha a Kegyelmes Teremtő létrehoz egy kis rést: „Lépj be oda, ezek az Úr sebhelyei.” A könyörület létezik, de a te nyomorúságodban van. Ez a rés, amelyet az Úr a te nyomorúságodban tesz, hogy lehetővé tegye számodra a belépést. A könyörület, amely megérkezik a te, az én, a mi nyomorúságunkban.
(Ferenc pápa, beszéd L’Aquilában, 2022. augusztus 28.)
