Ebben a megtestesülésben látnod kell az emberek iránti szeretetet, azt a szeretetet, amelyet Isten érez irántuk, és amelyet neked is meg kell érezned, hogy tökéletes légy, mint ahogyan a te mennyei Atyád is tökéletes... Mivel ez a szeretet aktív, cselekvő és mély, Isten ezen keresztül egyetlen ugrással áthidalja a végleges és a végtelen közötti távolságot, és a mi megváltásunkhoz azt a szélsőséges, páratlan eszközt használja – a megtestesülést; ő, Isten és Teremtő, azért jön, hogy a földre élni jöjjön, mint teremtett lény...
(Charles de Foucauld /1858–1916/, Crier l’Évangile)
