Egyedül voltam a templomban egy ellenséges katona társaságában, és próbáltam imádkozni érte.
Ne feledd, hogy meg kell szeretnetek ellenségeiteket is. Én mindenkiért meghaltam. Miért kellene neked kivételt tenned? A mennyben szükségem van minden lélekre. Te nem ismered a szívek titkait. Talán az ellenségednek szüksége van imádkozásra. Ajándékozd nekem – érte – mint a testvére. Adj nekem lelkeket. Ezért imádkozz, és engedd, hogy én imádkozzak rajtad keresztül.
(Gabriela Bossisová /1874–1950/, naplóbejegyzés 1940. július 17.)
