Nem mindenki részesül a vérontás megtiszteltetésében, és nem mindenki halhat meg a hitéért, ahogy azt a II. vatikáni zsinat mondja. Azonban Isten minden hívőtől megköveteli a mártírszeletet. Ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak készen kell állnia arra, hogy életünket adjuk a hitünkért, még akkor is, ha az Úr nem adja meg nekünk a mártíromság kiváltságát. Készen kell állnunk annyira, hogy amikor elérkezik az óránk, mondhassuk: „Uram, készen voltam, hogy életet adjak érted. És ez megtörtént.”
Az életet adni nemcsak annyit jelent, hogy megölik az embert. Az életet adni és mártírszeleket hordozni azt jelenti, hogy a kötelességeinket elrendeljük, csendben, imában, a feladatunk tiszteletteljes teljesítésében, abban a mindennapi hallgatagságban. Az életet fokozatosan adni, mint ahogy az anya teszi, aki félelem nélkül és az anyai mártíromság egyszerűségében világra hozza gyermekét, táplálja őt, neveli, és szeretettel gondoskodik róla. Ez azt jelenti, hogy életet adjunk…
(Óscar Romero /1917–1980/, San Salvador érseke,
aki mártíromságban hunyt el a szentmise ünneplése közben; beszéd a 1977. május 15-i napon)
