Holnap imádkozom a mi Urunkért érted és a te ügyeidért többet, mint ahogyan azt ki tudom fejezni. Azokban a pillanatokban, amikor az embert a háború rettenetes és könyörtelen dühje sújtja, a legfigyelmesebb emberi szimpátiák is nagyon törékenynek és teljesen feleslegesnek tűnhetnek; azonban ha a mi Urunkra támaszkodnak, valójában nagyon hatalmasak.
Mindannyian érdeklődéssel figyeljük egy nagy offenzíva lassú fejlődését. Több mint valaha, ez az a pillanat, amikor megerősíthetjük magunkat abban a meggyőződésben, hogy az egyetlen, amire szükség van, az Isten nagyobb dicsősége, amely ebből a káoszból származik – és abban a hitben, hogy ez a nagyobb dicsőség aláveti az eseményeket és képes kihozni belőlük a tartós jóság teljes levét és nedvét…
Kaptam zoknikat és velük egy csomagot. Köszönöm neked…
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérnek, 1916. június 29.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021 című könyvéből)
